Kisokos jótékonysági rendezvények szervezéséhez
Egyre gyakrabban számítanak ránk karitatív rendezvények, műsorok, programsorok megszervezésében. Nem árt tisztában lenni néhány regulával, hogy ne kerülj konfliktusba később semmiféle hatósággal.
Gyakori, hogy kulturális rendezvényeken, falunapon bedurrantjuk a gulyáságyút, alágyújtunk a bográcsnak, és össznépi főzőcskézést rendezünk. Az ilyen események közösségösszetartó ereje tagadhatatlan, ráadásul szuper mulatság. Mindenki jól érzi magát a falu kiskondásától a nagynevű vállalkozón át a tiszteletes úrig.
Nem elszeparált jelenség, amikor a séfek és kiskukták jelképes összegért kiárusítják az ételt, hogy legalább alapanyag ára megtérüljön. Szabad, de ha ezt, mint magánszemély tesszük, adóköteles! Más tészta, ha különféle adománygyűjtő eseményről van szó.
Egy tál dödölle – mennyit adsz cserébe?
Nos, éppen az a lényeg, ha karitatív célú az alkalom, semmiféle ételért, italért, amit ajándékba (!) kínálsz, nem kérhetsz ellenértéket! Hogy is van ez? A nemes célú adománygyűjtés sokakat megmozgat, és a hálás szervezők – amolyan gesztusként (!) – nem csak a szellemet, hanem a testet is igyekeznek jóllakatni.
Az alkalmi ételkínálás (tehát nem eladás!) adománygyűjtő rendezvényen szerencsére nem gazdasági tevékenység (miért lenne, hiszen nincs kapcsolat az étel és az adomány közt, mind tudjuk), ám vannak kitételek. Lássuk, melyek ezek.
*Semmiféle értékesítésre hajazó fogalom nem kerülhet képbe. Például nem hirdetjük úgy a rendezvényt, hogy „karitatív pörkölt-piac”. Helyette legyen inkább „jótékonysági pörköltnap”.
A „kínálóasztal-felelős” rendelkezzen minden ételre vonatkozó információval, és kérés nélkül tájékoztasson arról. Nem ártanak a feliratok sem. Ki készítette, mikor, van benne allergén, vagy sem. (Ajánlott, hogy az ételt készítő minden, az ételével kapcsolatos adatot feljegyezzen.) Biztosítsunk az étel elfogyasztásához szükséges eszközöket. Szalvéta, kanál, stb.. Egészségügyi kiskönyv vagy orvosi igazolás kell a kínálótól, ha nem szabad szedés van, hanem a kínáló kapcsolatba kerül az étellel.
Az alkalmi ételkínálás (tehát nem eladás!) adománygyűjtő rendezvényen szerencsére nem gazdasági tevékenység (miért lenne, hiszen nincs kapcsolat az étel és az adomány közt, mind tudjuk), ám vannak kitételek. Lássuk, melyek ezek.
- Ad 1. Magánszemély.
Az ételt készítő, kezelő, felszolgáló személy csak magánszemély lehet. - Ad 2. Szervezet.
Az adománygyűjtést nem végezheti magánszemély, csak szervezet. - Ad 3. Igenis, meg nem is.
A jótékonykodás sokba kerül. Alapanyag, rezsi… Éppen ezért a jótékonysági esemény történetébe magánemberként azok is szerepet vállalhatnak, akik amúgy értékesítőként dolgoznak (vendéglátós, kereskedő, kistermelő).
*Semmiféle értékesítésre hajazó fogalom nem kerülhet képbe. Például nem hirdetjük úgy a rendezvényt, hogy „karitatív pörkölt-piac”. Helyette legyen inkább „jótékonysági pörköltnap”.
A „kínálóasztal-felelős” rendelkezzen minden ételre vonatkozó információval, és kérés nélkül tájékoztasson arról. Nem ártanak a feliratok sem. Ki készítette, mikor, van benne allergén, vagy sem. (Ajánlott, hogy az ételt készítő minden, az ételével kapcsolatos adatot feljegyezzen.) Biztosítsunk az étel elfogyasztásához szükséges eszközöket. Szalvéta, kanál, stb.. Egészségügyi kiskönyv vagy orvosi igazolás kell a kínálótól, ha nem szabad szedés van, hanem a kínáló kapcsolatba kerül az étellel.
Hogyan viseld a kokárdát, hogy ne súgjanak össze rosszallóan a hátad mögött március idusán?
Voltam már tanúja kínos, parázs perpatvarnak március 15-i rendezvényen, amikor…
Nyakunkon a koszorúzás!
Már csak párat alszunk március 15-ig, és ismét ránk virrad hazánk újkori történelmének…
Milyen egy tökéletes rendezvénymeghívó?
Cikkünkből megtudod, mire figyelj oda, hogy ne told el az eseményt, még a kezdés előtt…